Szeretnék kipróbálni itt egy új dolgot. Olyasmire gondoltam, hogy leírom az én "zenei evolúciómat" ha szabad így neveznem, a kezdetektől egészen máig, hogy melyik stílust, melyik előadókat hallgattam anno és hallgatom most és hogy jöttek a váltások. Így megtudhatjátok, hogy jutottam el Rihannától egészen a Green Day-ig.
Kezdjük azzal, hogy egészen 8-9 éves koromig nem igazán hallgattam a klasszikuson kívül más zenét, mivel zongorára jártam és akkor még nem ücsörögtem a tévé előtt Vivát nézve. PiciDorca addig csak Bachot, Mozartot hallott és egy-egy Republic dalt, amit a szülei tettek be CD-n. Legalábbis én nagyjából ennyire emlékszem. Ja, meg Quimby is volt néha. Aztán jött a 10-11 éves korszakom, amikor rátaláltam a Viva tévére és elkezdtem hallgatni ezeket a mai popslágereket. Amik őszintén szólva tetszettek, meg akkor még nem voltak olyan húdedurva klippjei Rihannának sem, úgyhogy nyugodt szívvel néztem Ushert, Keshát, Justin Biebert, Chris Borwn-t stb.. Emlékszem, Katy Perry-ért odavoltam. Mivel akkor még nem neteztem, nem tudtam rákeresni más zenére, "azt hallgattam, amit elém raktak". Tehát az amerikai pop-ot. És ugye tetszett meg minden, olyan tipikus "mindenkinek bejön" számok voltak, gondolom ezeket senkinek nem kell bemutassam. Aztán jött a kpop. Bizony bizony, a koreai popzenéről beszélek, de nem erről a PSY-féléről, hála a jó égnek, bár az akkori korszakomon ma tényleg a fejemet fogom és legszívesebben kitörölném a fenébe az egészet:D De persze ilyen is kell az ember életébe, hiába nem élt még olyan sokat. Szóval a kpop. Amikor hatosztályos gimibe kerültem, akkor az ugye teljesen új közeget, társaságot jelentett. Míg általánosban nagyban nyomattuk Fluorra és SP-re /a Partyarc nagyon népszerű volt köreinkben/, addig a gimiben az egyik újdonsült barátnőm egészen mással állt elő, ez volt a kpop. És persze a 12 éves gyerek, ha újat lát/hall, az azonnal megfogja. Talán nekem is főleg az tetszett benne, hogy új, meg más meg furcsa meg ilyesmi..És bár ezt most is mondom, azok a bandák, akiket akkor hallgattam, ma már baromira nem jönnek be. Akkoriban ráálltam arra, hogy minél több bandát és arcot ismerjek meg, villogjak, hogy én ennyi meg ennyi bandát tudok..és szidtam mindenkit, aki azt mondta a kpopra, hogy hülye meg buzis meg tökreegyformák. Istenem, milyen voltam én akkor..És ez az úgynevezett kpopper korszakom eltartott egészen 13 éves koromig. Ami nagy szó. Viszont akkor, egy borongós szerda délután /fogalmam sincs, milyen nap volt/ valahogy, fogalmam sincs, hogyan, de kidobott nekem oldalt a youtube egy ajánlott videót. Ez volt a Green Day-től az American Idiot. Mivel a kisképen egy (akkor így hívtam) zöld, őrült szemű, fekete hajú hapsi volt, zöld háttérben, és nem Pitbullal volt közös szám, úgy döntöttem, megnézem. Merthogy ez biztos valamilyen fura. és az is volt, de szerencsére a jó értelemben. Amikor meghallottam az első gitárakkordokat és elkezdődött az őrület, ami kitartott a szám végéig, egyszerűen úgy éreztem, hogy ott és akkor találtam meg igazán magam. mert a kpop is szép és jó, de annyira nem én vagyok. Viszont a Green Day..ők teljesen mások voltak. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik /bár soha nem tudják ezt meg/ hogy megszerettették velem a rockot, a punk rockot főleg, köszönet BillieJoenak, hogy a csodás hangját hallgathatom nap mint nap. Nagyon köszönök nektek mindent srácok, hogy a legrosszabb napjaimon is felvidítotok /Tré, ez főleg rád vonatkozik:D/, hogy sírhatok a dalaitokra, nézhetlek titeket..köszönöm, hogy vagytok! <3 A és akkor most storytime ismét..a Green Day után egyre több rock-és metálbandát találtam, akik tetszettek, elmerültem ebben a világban, mindent meghallgattam, ami ilyesmi volt, nem voltam válogatós. Metallica, Red Hot Chilli Peppers, Skillet, Sum41, Blink182, Linkin Park, My Chemical Romance..és mind tetszettek. Aztán ahogyan telt- múlt az idő, rájöttem, hogy főleg a punk-rock és pop pock az a műfaj, ami szeretek. Ekkor jött képbe az All Time Low, a Billy Talent, ugye megmaradt a blink182, a Sum41, You Me At Six, rátaláltam a Simple Plan-re is, akik ismét megérnek egy kis kitérőt. Ugyanis a Green day mellett ők lettek a legnagyobb kedvenceim, mégpedig azért, mert az ő dalaikkal tudok leginkább azonosulni. Van az a közhely, hogy "olyan, mintha nekem írták volna a dalszöveget"..na ez nálam a Simple Plan-nél igazolódott be. Minden hangulatomra van egy daluk, és ez nekem nagyon sokat jelent. nektek is köszönöm, hogy vagyok!! <3 Kitérő vége. Mostanában akadtam rá a 5 Seconds Of Summer nevezetű fiúbandára, akik elsőre kissé "buzis"nak tűnhetnek, lehet, hogy másodszorra is, de a lényeg, hogy ők is fantasztikus zenét játszanak szerintem. Mostanában őket nézem, hallgatom legtöbbször, de ez így jó-jó-jó.~ Aztán még szeretnék megemlíteni két műfajt/zenekart, akik nem ilyen korszakváltónak nevezhetőek, de igenis sokat jelentenek a számomra. Azaz hármat, most jutott eszembe. Az első kettő az az Irie Maffia és a Paddy And The Rats. Mindkettő magyar zenekar, bár angolul énekelnek főleg, de ez nem érdekel. A mai magyar zenében őket szeretem leginkább, sőt Paddy koncerten voltam is /sajnos az Irie-ról lecsúsztam:c/, úgyhogy az nagy élmény volt és még inkább megszerettem őket. A harmadik az pedig inkább műfaj, ez pedig a dubstep. Igeeen, a dubstep, ami szintén egy kisebb mese. Főleg unokatesóm hatására kezdtem el hallgatni, de egyre inkább tetszett és tetszik. Mondjuk ezért nem tudok egyetérteni a rockerek és punkok elektronikus zene-ellenességével, de hát ez van. Akkor is szeretem. Főként a Spinnin Records DJ-it szoktam hallgatni; Martin Garrix, DVBBS, Dimitri Vegas & Like Mike és a többiek..c: De a kevésbé híreseket is szeretem, pl Monstercat-et, Knife Partyt, Eptic-et és ezek simán megférnek a rock számok mellett:)
Úgyhogy nagyjából ez lenne az én kis zenei ízlésvilágom, egyenlőre stagnál, megragadtam ezekben a stílusokban és előadókban:) Szóval most nagyjából a punk és poprock teszi ki az életem nagy részét és ennek mérhetetlenül örülök! Miattuk /főleg a Simple Plan és All Time Low/ kezdtem el saját dalokat és dalszövegeket írni. örök hálám! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése